Hálát mondok.

Hálát mondok.

2013. május 30.
csütörtök.
17:50

A mai napon, pontosan két hete indultunk útnak Szombathelyre, ugyanígy, este fél 6 óra tájt az óbudai házból Szombathelyre, hogy másnap elhozzuk Don Boscót Magyarországra, Szlovéniából.

Sok élményt tartogatott számomra a következő 11 nap, nem is sejtettem volna. De most, így visszatekintve hálát adok minden percért melyet Bosco Szent János jobb keze mellett tölthettem. Az idő gyorsan szaladt velünk, de a legszebb pillanatokat örökre szívünkbe zártuk.

Négy napja vettünk búcsút Bosco atyától.

Szomorú volt ez az elköszönés, de tudtam, hogy rengeteg szép emlékkel térek haza, és, hogy a szívemben tovább él szeretete.

Sosem felejtem el az átutazott 11 napot, összesen 2277 km-el, sok-sok közös reggelivel, úgy mintha egy nagy család tagja lennék, olaszokkal, új ismeretségekkel és megható találkozásokkal, s, hogy mindez itthon, Magyarországon történt.

Minden nap új helyszínekre mentünk. Volt, hogy egy nap, 3 különböző várost érintettünk, 3 különböző templom telt be a környék híveivel, és érdeklődőkkel. Mindenhol több száz emberrel találkozhattunk, volt ahol sikeresen beinvitáltuk a járókelőket a Bazilikákba és meghívhattuk őket egy különleges találkozásra.

Ugyanakkor nagyon nehéz volt odafigyelni arra 10 napon keresztül, hogy Ők akkor találkoztak először az ereklyével, nekünk viszont az már jelenthette a 3. vagy akár a 7. napunkat is. Ez nem számított, mert a lényeg az volt, hogy amikor megérkezünk, újult erővel szálljunk ki az autóból. Igyekeztem, hogy az odaérkezők szemszögéből is átérezzem a találkozást. Ugyan már sokszor látszódott rajtam a fáradtság, de Bosco atya jelenlétéből erőt tudtam meríteni, hisz ki kellett tartanunk, s most azt mondom, hogy ez a zarándokút minden időt megért.

Minden egyes perc ajándék volt számunkra, s kegyelem, hogy Bosco atyát kísérhettük végig a magyarországi útján. Csodálatos érzés volt, hogy bármerre jártunk, mindvégig tudtuk, hogy velünk van. Bármikor odaléphettünk hozzá, hogy elmondjuk egy kérésünket, vagy egy köszönöm-öt, megfáradtan a nap végén.

Hálás vagyok most is, hogy ebben a kegyelemben részesülhettem, és köszönöm az erőt és kitartást, amit kaptam az út során. Hiszen nem az számít, hogy aludtam-e a földön hulla fáradtan, vagy ébredtem-e csodálatos napfényre, mely az ablakon sütött be kora reggel. Ezek kedves emlékek maradnak, melyeknek minden percét élveztem. A lényeg az, hogy Don Bosco reményt adott, emellé pedig követőket, a szaléziakat adta nekünk, akik támaszt nyújtanak a nehéz időkben és bizony, tudnak velünk nevetni is.

Az utolsó estén az Avilai Szent Teréz templomban voltunk. Gyönyörűen feldíszítették az ereklyetartót, rengeteg virágcsokrot hoztak, és jázmin illat árasztotta el az első sorokat. A gyertyák fényében láthattam, ahogyan Bosco atya szelíden és oly nagy természetességgel mosolyog, mint aki valóban köztünk él. Minden percben érezhettük mellette a békét és a nyugalmat. Minden egyes pillanatot igyekeztem kihasználni, amíg ott lehettünk. A pillanatokat perceknek éltem meg, és szívem szerint maradtam volna reggelig. 10 hosszú nap megható és szívmelengető találkozásai után, ahogyan ott ültem, jelenléte annyira megelevenedett, hogy már valóban csak egy dologra vártam, hogy kinyissa a szemét, rám nézzen, s csak ennyit mondjon: „Coraggio!”

Szombathelyhez, mint első helyszínhez is szép emlékek fűznek. Itt még éppen csak megszoktam Don Bosco jelenlétét, alig ismerkedtem meg vele. Ez valóban egy találkozás volt számomra, amiben minden eddigi történetemet amely hozzá fűz megértettem, és lassan megértettem mit jelent az Ő közbenjárása számomra. A napok teltek és éreztem a jelenlétét, a szeretetét mindennapjaimban. A reggeli ébredések nehézségeit az ő jelenlétének gondolata távolra űzte. Gyermekek voltunk, akik Ő hozzá futottak.

Veszprém és Szolnok városát különösen kedveltem. A vendégszereteten túl ezeken a helyeken is megtapasztalhattuk a Don Bosco iránt érzett tiszteletet. Szalézi helyeken kívül még Pécset szeretném kiemelni, ahol különleges vendég szeretettel fogadott bennünket Udvardy György püspök atya, mondhatni az éjszaka közepén süteménnyel és természetesen egy jó kis magyar pálinkával várta a megfáradt csapatunkat.

Mire Péliföldszentkeresztre érkeztünk, már olyanok voltunk mint egy nagy szalézi család. Magyarok, papok, kispapok, fiatalok és olaszok együtt. Itt talán én is mondhatom, hogy hazaértem, hiszen ezen a helyen ismerkedtem meg a szaléziakkal.

Vidáman vittük fel a Don Bosco arcképét ábrázoló színes zászlókat a Lourdes-i barlanghoz, az asszisztencia előtt bevonulva. Ami „nem mellesleg” Jakab atya keze munkája, Szombathelyről, köszönet és dicséret érte! J

Ezeken a helyszíneken kívül mindegyik egy meglepetést tartogatott számunkra és sokat tanulhattunk az út alatt.

Már most rendkívül hiányoznak a beszélgetések, nevetések és a közös vacsorák is. Az emlékek még

elevenen élnek bennem, de ezúttal nem aggódom, ha kicsit megkopnak, mert Bosco atya mosolya már az én mosolyom is. Sokat tanultam tőle az életben, ezen a zarándokúton pedig rámutatott szemeim előtt a lényegre. Nem az számít meddig megyünk, hanem az, hogy hogyan tettük meg az eddigi utat. És, hogy Tartományfőnök atyát idézzem; „ Ne azt nézzük, hogy ki mit tett eddig, hanem az utat, amin jár, és amerre tart!” Hiszen ez a lényeg, hogy mindannyian egy irányba tartsunk és a közös, jó cél vezéreljen bennünket. Ez tart minket össze, és ettől leszünk egy közösség. Ahogyan Don Bosco mondta: „A hit mindent elér”

Hálát adok, hogy részt vehettem ezen a zarándok úton, és azért, hogy ennyi tapasztalattal térhettem haza. Örömmel, kitartással a szívemben, boldogsággal, megújult erővel a lelkemben és mosollyal az arcomon.

Befejezésként, kérlek engedjétek meg, hogy személyesen egy kedvencemet idézzem tőle: 

„ Az élet tövisei, az örökkévalóság virágai.”

Don Boscóval 10 napon keresztül

Don Boscoval 10 napon keresztül…

Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy 10 egész napot a fiatalok atyjával Don Boscóval tölthettem. Millió élmény, tapasztalat, mosoly kísérte végig az útját. Az a rengeteg ima, fohász amit az emberek hozzá intéztek remél meghallgatásra találnak. Szombathelytől Kazincbarcikáig több száz ember járult Don Bosco elé, ezeket az embereket látva bennem is megindult egy fejlődés. Kiskorom óta járok hittanra, szentmisére, de eddig nem tapasztaltam semmi extrát, azonban az elmúlt 10 nap alatt Don Boscótól megtanultam, hogy ha magam adom, akkor találom meg magamban Jézus Krisztust.

Minden helyszínen kaptunk Don Boscótól/ból valami újat, minden helyszínen másképp „mosolygott”, minden helyen másnak láthattuk.

Szombathelyhez köthető az egyik legkedvesebb élményem, mikor Bősze atya tiszteletét tette Don Boscónál, az atya természetessége, amivel megsimogatta a „főnököt” és megpuszilta az üveget a szívemig hatolt, olyan látványt nyújtott, mintha két legjobb barát búcsúzna el egymástól. Ugyanitt történt meg, hogy késő este Don Bosco a fiatalok barátjaként mutatkozott meg, nagyon későre járt, de ez nem zavarta az ottani animátorokat, fiatalokat, letérdeltek Don Bosco körül és imádkoztak hozzá órákon keresztül. Szerintem egy fiatal egy ilyen eseményen töltődhet fel lelkileg és erőt meríthet Don Bosco jelenlétéből. Minden helyszínen volt valami különleges a mester körül.

Nagyon gyorsan eltelt ez a 10 nap, nagyon sok helyszínen jártunk, mindenhol megismertünk új fiatalok, időseket egyaránt s jó volt érezni,hogy van bennünk valami közös és ez nem más, mint Don Bosco, ha ő nem lett volna nem lennének ilyen fantasztikus szalézi atyák, nővérek, animátorok és rengeteg Don Bosco tisztelő. Mert amit ezek az emberek tesznek megváltoztatja a világot a jó irányba. Jó volt látni, hogy az egyes helyeken milyen izgatottsággal várják Don Boscót. Sokan elmondták, hogy milyen irigyek ránk „staff” tagokra,hogy kísérhetjük Őt,igazuk is van, mert ez tényleg irigylésre méltó. Számomra hatalmas kegyelem és megtiszteltetés, hogy vele lehettem. Sok munkával, fáradozással telt napok, de megérte,mert rengeteg erőt merítettem Don Boscoból és tudom hogy mellette a helyem, mint szalézi animátor és hirdetnem kell őt mindenfelé.

A búcsú nagyon nehéz volt, de tudom, hogy Don Bosco mindig velem van, ki kell tartanom mellette, mert ő soha nem hagyna cserben, hiszen ő a LEGJOBB BARÁTOM!

Jó lenne, ha itt maradna közöttünk, de Don Boscónak tovább kell mennie, hogy máshol is megismerjék az emberek.

Itt szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ezt az utat én is megtehettem, életem egyik legszebb élménye volt, és ahogy az elején is írtam hatalmas megtiszteltetés!

Köszönöm a szalézi atyáknak, segítőknek, fiataloknak, hogy együtt járhattuk végig Don Boscóval Magyarországot!

VIVA DON BOSCO!!!! J

Szolnok - Sándor István városát is meglátogatta Bosco atyánk.

Szolnokról délután 2 órakor indultunk el. Meghatódottan, fájó szívvel indulunk tovább. 

Sándor István szülővárosában, pontosan abban a templomban voltunk, ahol megkeresztelték az 1953-ban elhunyt szalézi testvért..

Máthé György atya nagy örömmel fogadta Don Boscót és kísérőit. Délben szentmisét celebrált dr. Beer Miklós püspök atya. Megható prédikációt mondott, melyben kiemelte Bosco atyánk pedagógiáját. 

Azt is mondta, hogy milyen szerencséje van azoknak, akiknek jó tanítójuk van, vagy akik találkoznak egy jó pappal és szeretetre, megértésre lelnek bennük.

Fontos, hogy megértsük a pedagógusok hivatásának lényegét. Jó tanítókra van szükségük a fiataloknak, akiknek Bosco atyánk áldó kezéhez hasonlóan, megsimogatják majd az aprók buksiját.

Hit, remény és szeretet. Ez az a három dolog, melyet Bosco Szent Jánostól kaptak a fiatalok, és követői, a szalézi szerzetesek most is az ő jó példájára cselekednek.

Leljük meg mi is az értéket a fiatalokban, segítsünk nekik, hogy felfedezzék tehetségüket, hogy kifejezhessék magukat a világ felé. Hiszen van egy rend, mely azt mondja: "Van akit érdekel, ami benned rejlik!"

A világon a második legnagyobb rend. Mi most velük tartunk, és missziós feladatot töltünk be. Hirdetjük a centenáriumi évünk mottóját, hogy az elveszetteknek és a szegényeknek segítő kezet nyújtsunk. Mi együtt imádkozunk Bosco atya ereklyéjénél. S hívunk téged is, hogy csatlakozz hozzánk, az utolsó helyszínek egyikén.

Ma délután Egerben leszünk, Késő este Kazincbarcikára érünk, ahol a pénteki napot, és a vasárnap délelőttöt töltjük el. Ezen kívül még Nagymaroson találkozhatunk, az Ifjúsági találkozón, szombaton.

Tartsatok velünk egy imára!

A vendégkönyvünk is szépen telik, megható gondolatokkal, saját imákkal, kérésekkel és könyörgésekkel.

Gyönyörű mondatokat őriz ez a könyv, mely lassan történelemmé válik. Légy a részese te is, hiszen Don Bosco köztünk van! Csodálatos élmény ezt a csupán néhány napnak tűnő másfél hetet együtt tölteni szaléziakkal, fiatalokkal és munkatársakkal. 

Don Bosco in Ungheria 2013-03-05

Don Bosco in Ungheria

2013.05.23.

Carissimi amici e tutti i figli di Don Bosco!!

Abbiamo il grande onore di poter accompagnare il nostro caro padre attraversando tutta l’Ungheria!
Siamo appena partiti da Balassagyarmat dove Don Bosco, per l’ennesima volta , é arrivato a casa. Essendo la prima parrocchia intitolata a San Giovanni  Bosco nella nostra patria. Stamattina siamo appena partiti per Szolnok, che é una cittá molto significativa per noi, anche se non c’é la presenza salesiana. Ma allora quale é il significato di questo  luogo? Qui é nato Sándor István, il grande  martire della nostra ispettoria salesiana ungherese. Sara beatificato il 19 ottobre a Budapest. Grande martire della fede che durante i tempi piú difficili della regime communista é rimasto pastore fido e buono della gregge del Signore. Adesso , il nostro grande padre e maestro visita personalmente nella sua cittá per ringraziare il suo sacrificio, che nello stesso tempo é anche la grande gloria della sua congregazione! Quindi siamo in viaggio verso Szolnok, dopo andiamo a Eger e la notte arriviamo a Kazincbarcika, dove la missione salesiana é piú ampia in Ungheria. É grande emozione vedere ovunque andiamo la grande amore e commozione della gente che accoglie San Giovanni Bosco.

Nei giorni scorsi abbiamo giá visitato tante cittá ungheresi. Dopo aver pregato con don Don Bosco alla frontiera ungherese siamo arrivati a Szombathely dove hanno accolto il padre e maestro dei giovani con grande gioia e amore. Tutta la notte é rimasta aperta la grande chiesa dei salesiani e tutta notte la gente arrivava e arrivava...

Dopo la messa all’alba siamo partiti per Győr, da dove dopo la messa siamo ripartiti per Veszprém. Lí Don Bosco é tornato in prigione, perché per una mezz’ora l’anno portato al carcere. Il giorno dopo siamo arrivati a Székesfehérvár, cittá dei re ungheresi! La gente non voleva lasciar andare il grande santo, i bambini sono saliti ancora anche sui furgoni. La stessa notte siamo arrivati a Pécs, dove quasi 200 persone aspettavano Don Bosco con la veglia e fiaccole insieme al vescovo. Da Pécs la reliquia ha fatto Péliföldszentkereszt, Nyergesújfalu e Dorog prima di arrivare nella capitale ungherese. A Budapest l’hanno accolto alla grande!! La Basilica di Santo Stefano era piena tutta la giornata. La sera abbiamo fatto la sfilata con le fiaccole attraverso tutta la cittá che era bellissima con tanta gente. La notte l’abbiamo passata a Óbuda, nella mia casa, nel mio oratorio. Era un’emozione eccezionale avere Don Bosco nella mia casa! Ieri siamo venuti a Balassagyarmat e ora stiamo andando a Szolnok, cittá di Sándor István. Quindi il viaggio continua…

Telik a vendégkönyv

Telik a vendégkönyv, Don Boscót egyre többen és egyre hosszabban szólítják meg.  Gyűlnek a kérések, fohászok, őszinte érzelmek, mély hit, bensőséges találkozások. Van, aki „csak” jobb szülő szeretne lenni, van, aki Don Bosco közbenjárását kéri, hogy fiát elvezesse Istenhez. A negyedik napon vagyunk, és már két toll elkopott. Mi, kísérők is egyre közelebb vagyunk Atyánkhoz. Most már egyre többször énekelgetünk csak úgy spontán, egyik állomástól a másikig, vagy a roll upok cipelése közben…”az élet Veled ének és végtelen öröm…”

A legjobb az, amikor az embereket megszólítjuk: menjenek bátran közelebb az üvegkoporsóhoz, érintsék meg, lehet…, érdemes.

A pécsi hívek nagyon őszinték, természetesek voltak; Udvardy püspök atya közvetlensége Don Bosco lelkiségét még közelebb hozta. Egyszerre volt felemelő és a legemberibb, amikor délben a székesegyház előtt Püspök atyával közösen imádkoztuk az Úr Angyalát. Az ereklye búcsúzásakor a hívek tapsoltak. Most már száguldunk a szalézi bölcső, Péliföldszentkereszt felé, ahova száz évvel ezelőtt az első magyar szaléziak letelepedtek. Géza testvér jól vezet, közben a Kyrie eleison-t hallgatjuk, Mária Magdolna temetését a Da Vinci-kódból.

Kis csapatunk ma rövid időre kettéválik;  a gyengébb nem megy Pélire az ereklyével, az erősebbekre Óbudán van szükség. Izgatottan várom, hogyan fogadják  Pélin az ereklyét, hogyan jut fel a Lourdes-i barlanghoz, milyen lesz az ősi magyar szalézi helyen Don Boscóval. Egy biztos: a cápauszonyos zászlókat kirakjuk.

Szentek és boldogok együtt

Várjuk Veszprémben a pünkösdi ünnepi szentmisét és közben lázasan dolgozunk. Leírhatatlan az érzés, amikor az egyes helyszíneken legurul az Ivecóról alapító szentünk és a csendes áhítat könnyeit csalja a szemekbe. Azt sem utolsó látni,hogy az odatévedt, "véletlen" magyarokat is megállásra, pillanatnyi csendre készteti. Őket is elragadja a pillanat. Ani és Adél hajcolnak, hogy siessek, mert kezdődik a szentmise. Rendalapító atyánk ereklyéje eddigi magyarországi állomásain Szent Kvirinnel, Szent László királyunkkal és Boldog Apor Vilmossal, valamint Gizellával volt, van együtt. Lengyel Ákos éppen interjút készít, ő is lázasan dolgozik.

Első nap. Üdvözlet Szombathelyen!

Jó reggelt!

Már úton vagyunk Győrbe, a második helyszínre.

Tegnap töltötte el hazánkban első napját Don Bosco.

Helyszín: Szombathely, Szent Kvirin templom.

A templom előtti téren álltam, s egy nagy tömeg kanyarodott be a térre. Hatalmas zöld és citromsárga zászlókat lengettek a helyi animátorok a felvonulókat kísérve. Elöl zenészek és a római kor katonái, a hely szellemére emlékeztetve vonultak pergődobokkal a hátuk mögött.

Ámulatba ejtő volt ahogyan, az apró gyerekek sétáltak a rendalapító Szent mellett és animátorok segítségével vezették Őt, a szombathelyi templom elé. A kísérők sorában feltűntek az idősebbek is, akik sok emléket magukban hordozva jöttek el, s megható volt látni, ahogyan tanúságot tettek kitartó hitükről az ereklyénél. Most elérkezett az ideje a találkozásnak.

Igaz, hogy csak egy kevés időre nyertünk bepillantást, egy apró motívumot láttunk életükből, apró de igazán jelentőségteljes jelenetek voltak ezek. Don Bosco koporsójára virágot szórtak a fiatalok és az enyhe tavaszi zápor is megérkezett, melynek minden cseppje örömmel koppant az üvegkoporsón. Kisgyermek és felnőtt szíve együtt örült, hisz vidám eső volt ez, amely beterelte az összejötteket a templomba.

A helyi animátorok zenés animációval tisztelegtek a Szent előtt, majd egy színdarabban meséltek életéről és Ő maga is megjelent, s Garelli Bertalannal való találkozását is felelevenítették. A helyi szaléziakkal énekeltünk, majd előadtak egy csodás pantomim játékot. Ebben a szaléziak megmutatták a fiataloknak az értékeiket, amely a „Van akit érdekel, ami benned rejlik” centenáriumi mottónkra utalt, majd a gonosz elcsábította őket. Don Bosco látta, hogy mi történt fiataljaival és segítséget kért a Segítő Szűz Anyától és Jézus Krisztustól. Mély hittel imádkozott értük, hogy megmenthesse lelküket. Ekkor, a láncok melyek szorították és lekötözték őket a földi javak mellett, leoldódtak és a fiatalok visszatértek atyjukhoz, újból az élet vidám oldalán álltak egymást segítve. Így ők váltak egy élő lánccá, egy olyan közösséggé mely szereteten alapul.

A következőkben egy nagyszerű opera énekessel ráhangolódhattunk az esti 6 órási szent misére, aki az Ave Maria-t adta elő.

Az este folyamán az egyházmegye kórusa  lépett fel, a szombathelyi animátorok Jakab atya vezetésével ima órát tartottak és énekeltek Bosco atyánkhoz. Az este meghitt gyertya fények áradatában úszott, és este 10-11 óra felé is érkeztek a reggelig tartó virrasztásra a hívők. Reggel 5 órakor, búcsú szentmise után Don Bosco tovább indult, hogy meglátogassa azokat a helyeket, ahol utódai munkálkodnak és a fiatalokat segítik.

>> Gondolatok az estéről:

-          Talán, don Boscónak pontosan ez volt a célja. Amellett, hogy őt ünnepeljük, szó legyen arról, hogy a gyerekek nagyon fontos szerepet játszanak életünkben. Szeretetet hoznak a családba, őszinte szemeikben a hit fénye is megcsillan, ha engedjük őket, hogy megismerjék Jézus tanításait. Bosco atyánk, pedig egész életét fiainak adta, ahogyan most követői. Akik most itt vannak köztünk. Adjunk hálát értük, hogy segítenek bennünket és nem engednek el minket, hogy a gonosz legyőzzön bennünket. Együtt harcolunk, s most, hogy elérkezett a találkozás ideje, adjunk hálát és mondjuk neki köszönetet. Kérjünk tőle és higgyünk mosolyában.

-          Az ismerőst és az ismeretlent is behívta a templomunkba. Lenyügőző és felemelő érzés, amikor azt látom, hogy Bosco atyánk szava elért a Határontúlra is.

-          Megható volt látni, ahogyan a sok ember, azok is akik minden hétvégén oda járnak, és azok akik talán most jártak először itt, mindnyájan „kihasználták” ezt a csodás lehetőséget. Hiszen Don Bosco felkínálta számunkra a találkozást, már csak rajtunk állt, hogy elfogadjuk-e.

-          Az idősek és fiatalok, családok együtt imádkoztak, s szívünkben magukkal vitték a Szent mosolyát. Ez egy olyan forrás, mely sosem apad el.

Bosco atyánk szavaira emlékezve idézeteket vihettek magukkal a templomba látogatók.

Csány Péter atya külön felhívta figyelmünket egy nagyon szép kis kártyára, melyen az állt, hogy – Mondtam érted egy imát – így buzdított minket imára, hogy merjünk Bosco atyától kérni. Ezentúl még egy gyönyörű nagy könyvbe is írhattunk, amelyet a szervezők magukkal visznek minden helyszínre, hogy mindenkinek lehetősége lehessen néhány személyes sort bejegyezni.

Történelmet írunk ma, mert a ma az ami van. A mai nap a létező, hisz a tegnap már történelem, s elmúlt. A Szép emlékek visszajárnak, s a holnapra nyitott szívvel, új lehetőségeket várva az élettől, az apró csodákat meglátva és hallva készüljünk.

Ez a második nap, ezzel együtt még 10 van hátra utunkból. Várunk mindenkit a következő helyszíneken, Garantált a derű és jókedv! J

Mai napon Győrbe utazunk, majd Veszprémbe folytatjuk utunkat.

Máris tettünk egy kis kitérőt, pontosabban útbaesett Csorna. Megálltunk egy kis időre a premontrei templomnál, s a szerzetesekkel elmondtunk egy imát. Mosolyt csalt az arcunkra, amikor azt láttuk, hogy az arra bicikliző és sétáló nénik megállnak és bekapcsolódnak az imába Boscó atyánk ereklyéje mellett.

Ismét gazdagodtunk szép emlékekkel, és így megyünk tovább Győrbe.

Kövessetek bennünket a Facebook-on is!

Szalézi Centenárium 2013

Kezdetek, avagy a nulladik nap

Több hónap előkészület, több nap munka, több óra ötletelés és  mai napon úgy tűnik minden  a helyére kerül és méltó képpen köszönthetjük alapító atyánkat Don Boscót Magyarországon. No, de ne szaladjunk ennyire előre. A mai nap még az előkészületek jegyében telt, megérkeztek Kazinczbarcikáról az elmaradt énekes könyvek, az utolós dobozok is bekerültek a kisbuszokba, hogy minden helyszínen a kellő mennyiségű szóróanyag jusson el mindenkihez és ez által mindenki jobban megismerje alapító atyánkat. Óbudáról az indulást el kellett halasztanunk, mert nagy dukók keletkeztek, így az indulás eltolódott kora estére, de addig is volt tennivaló. Az autópályára érve elfogott minket az izgalom, hogy elkezdődött, a sok munka most érik be és egy olyan valaki látogat meg, aki csodát tett a világgal és ő maga is egy csoda volt. Természetesen a kisbuszban a hangulat a tetőfokán volt és előkerültek az üres vizesflakonok, amik most mikrofonná "alakultak" és az utasok hangos (bár néha hamiskás) hangon énekelték az éppen lejátszott dalt. A nulladik nap helyszíne Szombathely, nem láttunk még sokat a városból,hiszen egyből a rendházhoz jöttünk,mert finom vacsorával vártak bennünket az itt élő szaléziak, akik nagy lelkesedéssel mesélték el, hogy ők mit terveztek Don Bosco fogadására és mire számíthatunk  a holnap nap folyamán.. A szombathelyi szaléziak igen állatbarát közösség, hiszen van egy gyönyörű kutyájuk, aki nagyon jólnevelt és barátságos jószág, akit mindenki szívesen babusgatott. A "team" egy gyors megbeszélésen is átesett, elkészültek a névjegykártyák és közösen hajtogattuk a szombathelyiek által kitalált kis ajándékokat, amin egy-egy Don Bosco idézet szerepelt. A jó hangulatú vacsora és beszélgetés közben az erősebb férfiak kipakolták a szükséges ezközöket, azt mondják jó társaságban gyorsan telik az idő, hát itt is ez történt, mire észbekaptunk a óra már fél 12-t mutatott így mindenki sietett a szobájába, hogy holnap kipihenten álljon elé a feladatoknak. A szombathelyi szaléziak igen állatbarát közösség, hiszen van egy gyönyörű kutyájuk, aki nagyon jólnevelt és barátságos jószág

Day 0.

Dear Visitor!

This is our first day on the trip with the relic of don Bosco. It's just a day before the first day, next morning 6 of us going to greet him at Berzsej ( Slovenia) . Others stay here and prepare everything for the Feast, in the first place, Szombathely. We've helped a little for them tonight, we packed quotes from Don Bosco. >>

This day was full of waitings, as i waited for Bro.Geza to pick me up at Budapest, with Fr. Bela and Adele.Of course I waited for real beginning of the trip. Firstly, i was a little nervous, whether what i've left home. Later, i've found out that was my pass, you can see it on the pictures, but God Bless Martino! He thinks about everything. Printed new papers and brought passes with himself. >>

Before we've got back to our room, Adele said good bye to the pet, name Angie. You can see a photo of them in the Hun. part.
We're looking forward the next day, we'll have breakfast about 6.30 am. So, now i give my place to my college, to write some lines of her experience on the 0. day, in hungarian.

Tomorrow... See you, Fr. John Bosco!

Our tasks, as we see, from the last days.

Hey, my dear Reader!

Here you can follow our prep. work!
You can see our special editions.

Well, Adele and Amy started to work with them, yesterday.
They've counted and ordered them into the right lines and packages.

The first is, saint pictures - 2 type - one with an english prayer translated to hungarian, title: Prayer to Don Bosco, and the other on is that, Saint John Bosco, the friend and master of youth.
The girls count them, and put them into envelopes according to places where they're going.

 - in the beginning

-  after we finished ( yet, we'll have lots of work next week, when we get back to the capital city, because these are just for the FIRST part of our journey.)

 It's a special edition, that was introduced as the booklet for the Centenary Year, 2013. All package was more than 2 ton.

'The carriage was late from the press, and the last dose arrived at the midnight. In order to we've got tasks for the next week. We liked this work, it was just as you play with cards' - said Amy

Unfortunately, this kind of work wasn't really suit for Adele, but she wrote all the cities name of paper packages, what Amy counted down, and shuffled apart. So that arose little islands in the Don Rua Room. 

Later, we've got lots of special publications, such as Salesian Bulletin, and the real special booklet that, we call: Relic Notebook. 

It was tough to organize them into the right order, because on package of the Relic Notes, contains 8 booklet, and the biggest number of it, what've sent for a place was one thousand. Well yes, but we've also got a great help from the college boys. They were very helpful and carried the packages.

Bulletins and Booklets on the picture, it about one and a half ton, as the driver said.

Here are the pockets of the kerchiefs in light blue and apple green colours. We sent them to our schools' students. Of course, we bring them with us, where the relic is being visited, and give it away for children, as well.  

subtitle says: Don Bosco with us!

Further things, what we carry on the tour:

It says the same, Don Bosco with us! :)

... yes, and bracelets, in many-many colour, with quotes of don Bosco.

And with these sentences: Don Bosco with us! 2013 Hungary, and There's sombody, who cares your value! - it's the motto of our centenary year, that is why it's on the bracelet too.

Not least but last, we've also have pins with a hand that shows "like" and a subtitle, as Don Bosco.

so, we like Don Bosco! :)

Well, we bring with us, our biggest picture of the Saint, which is on a 7m long and 3 and a half metres wide white sheet. We made it for the opening ceremony of the centenary year.

Now, it's hangin in the college, called Salesianum - O'buda.

Here:

Don Bosco with Us! :)

Follow our trip here, and on FB too!

We're leaving about 4:30 pm. (O'buda)

The last meeting before set off...

My Dear Reader,
Let me to introduce two topic, which i'm gonna post tomorrow.
We have lots of work at the office of the Saint Stephan Province, HU.
The 'things' what we're gonna take with us is request many tasks what we have to accomplish in these busy days, so i really don't have much time to write. Yet, my dear Reader, I promise, you can read two great blog post tomorrow, here.
First: is about the programmes that i've mentioned before, we'd done in our centenary year.
May, our centenary coordinator will tell us some interesting information about the backstage work.
Second topic is about the prep. work and 'things' which should stay in secret for tomorrow.

Let me ask for your prays, in the name of our team.
We had a meeting, (the last before the trip) and discussed every 'program' for the feast, that the cities, councils, commons, salesians and youth plan for this event. For Saint John Bosco, for a priest from the fields, who come to meet with God's children, from far decades.

Come back tomorrow, and take a look at on my pictures, about the preparations.
GB you!

Prev.days

One day, before the others.

The morning ligths in Budapest was always different than the countryside. The capital city is soon awake, or might it had never slept. It’s 7 o’clock, pedestrians hit one other ont he crossroad, in order to get ont he tram. Lisa was standing ont the side of the crossroad and just watching. She has a shoulder-length straight red hair with grey eyes. She’s a slim, sporty girl with freckles on her cheeks.

As she got ont he tram with lots of bags, a nice man’s stepped on and smiled at her. She really didn’t understand that on this morning. ’ He had such a nice pale face, as me – thought – Yes, that’s a beautiful day, after exams… I’m done. It’s okay, have a smiley day.

She arrived the office, put off her bags, and started to check down current projects.

It was such a different world, than the „outsider” was. She’s just used this world for those things, that happened outside of their office mostly, with rude, crazy people.

Int he end of a week, it was always important for her, to check down every job’s status and leave everything in order. Then it helped to start a new week from a definit point.

It was least than one week to the ’Big Day’. It seems that everyone who knows the Salesian Order is waiting for the 17 May. Lis’ thought about a lot, whether what should she put in her biggest suitcase.  Yet she only could think about serious things, it was the last one, she had to concern about.

’Let me see the program of the journey… - She was very exciting during the whole preparation but now, she started to feel something good, related to this project. She’s got ’the program with children’ and had fight with a good reason why should they meet the Relic. Then she won, of course. She set up a group for plan this program for children, and they did a good job – she thought, but the real event is waited for itself.

She checked her e-mails, wrote new ones, runned long conversation about their plans, again and again until, everyone got the sense of it. Lisa knew that, after two weeks later, 24 May they’ll be on that exact room, where the event takes place. She made a plan for this evening, which contained the last review of the program and tasks. Finally they’re gonna discover the route, field, and of course let time for personal conversations, in order to be ready the next day. Lisa is a great organizer, it didn’t take too much to take into her consideration this night’s program. She felt that in her all existence, that day’ll be unique and outsanding for them, but she couldn’t know how seriously.

Everything seem to be allright for the day to start their journey. The biggest one in the year, and maybe the deepest of a life. That was a big query what’ll bring this nine day. Esprit de corps, joy and happines? Or fatique, argue and misundersandings? Lis was very curious, and couldn’t wait to know, who’ll be the first who become exhausted, cheer others, give joy and share their happines.

It seemed to be a long time until 17 May, when the founder of the salesians, is coming to our little country, Hungary!

Felkészülés

Egy nap amely megelőzi a többit.

A budapesti reggel sosem volt olyan hideg, csendes mint a vidéki. A város gyorsan ébred, sőt talán sosem alszik. 7 óra van, gyalogosok egymást taposva rohannak át a zebrán, hogy elérjék a következő villamost. Liza a bőröndjével és egyéb táskákkal felszerelkezve indult haza, hogy a hétvégét családjával töltse.
Első útja a szaléziak tartományfőnökségére vitte, szinte már hazajárt erre  helyre. Egy világos, csendes kis irodában letette batyuját, és körbenézett, hogy halad a munka.
 Mennyivel különbözőbb világ volt az ott bent, az irodában, mint kint az utcán. Ha az ember elesett talán még rá is léptek, s csak azt látta a földön ülve, ahogyan elrohan mellette a világ. 
Több projectet is szemügyre kellett vennie a hét utolsó napján. Mindig fontos számára, hogy a hetet precízen zárja le, így a következőn könnyedén felveheti ismét a tempót. Nem voltak félbehagyott munkák az asztalán, szerette mindig befejezni amit elkezdett.
Kevesebb mint egy hét volt hátra a nagy napig. Szinte minden szalézi kötődésű fiatal és idős egyaránt várta a 17-ét. Liza sokat gondolkodott rajta, hogy pontosan mit pakoljon majd be az amúgy is XXL-es méretekkel bíró bőröndjébe, hiszen a 9 napos túrára, csak a legfontosabb kellékek jöhetnek szóba. Igyekezett mindig elterelni a gondolatait erről, hiszen ez volt a legutolsó dolog amivel foglalkozhatott.
Tehát a program áttekintésével a következőkre jutott.
Minden helyszínen  elkészültek a programokkal, így nincs más hátra, mint jobban szemügyre venni azt a napot, amelyhez igen sok közük van. Ha a fiatalokra gondolunk, bizony ez lesz a legnagyobb esemény. Ahogy erre a szombati napra gondolt, egyből izgatottabb lett.
A gyerekekkel foglalkozó részt kapták feladatul, erre egy nemrégiben alakítottak egy munakcsoportot is az ország animátoraiból. Jó okkal küzdöttek azért, hogy a gyerekekhez is eljuthasson az ereklye, és végül nyertek. Gyorsan át is nézte az e-maileket, újakat írt a szervezőknek és hosszas beszélgetésekbe keveredett a már lerendezett ügyek kapcsán. Újra és újra átbeszélték, míg nem vált az egész világossá mindentag számára. Már előző este, azaz mához kéthétre pénteken, már ott lesznek Nagymaroson, az Ifjúsági találkozó helyszínén. A programba a helyszín megismerését írta, a feladatok átbeszélését és a kellékek leellenőrzését. Persze a személyes beszélgetések ideje is ez lesz, hogy mindenki rendben legyen a következő napra. Érezte, hogy kiemelkedően fontos nap lesz ez, de még nem sejtette a csapat egyik tagja sem, hogy valójában mekkora jelentőséggel bír majd.
A szórólapok nyomtatása és kiszórása megtörtént, rendkívül szerette ezt az őrületet, amely megelőzte egy-egy programjukat. Énekek-kották elküldve, új szóróanyag megérkezett, vele együtt karkötők, zászlók - vette számba és pipálta a listán szereplő pontokat. Úgy tűnt, már szinte minden elkészült a jövőheti induláshoz. Persze tudjuk, hogy az idő mindig tartogat számunkra meglepetést, de bízunk a gondviselésben, hogy kisegít bennünket a szorult helyzetből.
 Mai is egy hosszú nap volt, hiszen lassan mindent "az indulásra készen áll" állapotba kell helyezni. Így önmagát is. Sok feladata van még ezen a téren érezte, de halogatta... úgy tartotta, van ennél fontosabb is, mint, hogy a drága időt önmagára pazarolja. A hét lezárása következett így a nap végefelé, ami azt jelenti, hogy pontosan már csak három további munka nap áll rendelkezésükre, hogy teljesen felkészüljenek.
Minden egyre közelebbinek tűnt és annak ellenére, hogy érzései veszélyesen hullámoztak az út kapcsán, egyre izgatottabbá vált.
Liza nagyon várta a 17-ét, kíváncsi volt milyen meglepetéseket tartogat majd számukra ez az út. Vajon szorosabbra fűzi a munkacsoport tagjai közt a szálakat, vagy egy szemernyi idejük nem lesz arra, hogy egymásfelé forduljanak? Ki lesz az, aki először fárad el, és kidől majd a sorból...milyen rejtélyeket és veszélyeket hordozhat magában ez az út? És kin látszik majd először az öröm? Liza nagyon kíváncsi volt már, hogy lássa kit hogyan érint majd meg a rendalapító ereklyéjének érkezése. Ő is várakozott...

Kezdetek/ in the Beginning

Kedves Barátaink!
Ez a blog Don Bosco ereklyéjét fogja végig kísérni 10 napon keresztül, melyet Magyarországon tölt. Mi, akik végig kísérjük a Szalezi rend alapítójának 'jobb kezét' írunk majd az út közben szerzett tapasztalatainkról és élményeinkről.

Az út előtti előkészületekről itt értesülhettek.

Dear Friends,
I'd like to introduce this blog for you. You are going to find stories about the journey of Don Bosco's relic in Hungary. His right hand arrives on 17 May. My colleagues and friends are going to travel with him and considered to write short stories about experiences and feelings.
Please share it with one other, to get news from Don Bosco.

In the next weeks you can read about the preparations in our centenary year because salesians settled down in 1913. Let's have a celebration all together!