Jó reggelt!
Már úton vagyunk Győrbe, a második helyszínre.
Tegnap töltötte el hazánkban első napját Don Bosco.
Helyszín: Szombathely, Szent Kvirin templom.
A templom előtti téren álltam, s egy nagy tömeg kanyarodott
be a térre. Hatalmas zöld és citromsárga zászlókat lengettek a helyi animátorok
a felvonulókat kísérve. Elöl zenészek és a római kor katonái, a hely szellemére
emlékeztetve vonultak pergődobokkal a hátuk mögött.
Ámulatba ejtő volt ahogyan, az apró gyerekek sétáltak a
rendalapító Szent mellett és animátorok segítségével vezették Őt, a
szombathelyi templom elé. A kísérők sorában feltűntek az idősebbek is, akik sok
emléket magukban hordozva jöttek el, s megható volt látni, ahogyan tanúságot
tettek kitartó hitükről az ereklyénél. Most elérkezett az ideje a
találkozásnak.
Igaz, hogy csak egy kevés időre nyertünk bepillantást, egy
apró motívumot láttunk életükből, apró de igazán jelentőségteljes jelenetek
voltak ezek. Don Bosco koporsójára virágot szórtak a fiatalok és az enyhe
tavaszi zápor is megérkezett, melynek minden cseppje örömmel koppant az
üvegkoporsón. Kisgyermek és felnőtt szíve együtt örült, hisz vidám eső volt ez,
amely beterelte az összejötteket a templomba.
A helyi animátorok zenés animációval tisztelegtek a Szent előtt,
majd egy színdarabban meséltek életéről és Ő maga is megjelent, s Garelli
Bertalannal való találkozását is felelevenítették. A helyi szaléziakkal
énekeltünk, majd előadtak egy csodás pantomim játékot. Ebben a szaléziak
megmutatták a fiataloknak az értékeiket, amely a „Van akit érdekel, ami benned
rejlik” centenáriumi mottónkra utalt, majd a gonosz elcsábította őket. Don
Bosco látta, hogy mi történt fiataljaival és segítséget kért a Segítő Szűz
Anyától és Jézus Krisztustól. Mély hittel imádkozott értük, hogy megmenthesse
lelküket. Ekkor, a láncok melyek szorították és lekötözték őket a földi javak
mellett, leoldódtak és a fiatalok visszatértek atyjukhoz, újból az élet vidám
oldalán álltak egymást segítve. Így ők váltak egy élő lánccá, egy olyan
közösséggé mely szereteten alapul.
A következőkben egy nagyszerű opera énekessel
ráhangolódhattunk az esti 6 órási szent misére, aki az Ave Maria-t adta elő.
Az este folyamán az egyházmegye kórusa lépett fel, a szombathelyi animátorok Jakab
atya vezetésével ima órát tartottak és énekeltek Bosco atyánkhoz. Az este
meghitt gyertya fények áradatában úszott, és este 10-11 óra felé is érkeztek a
reggelig tartó virrasztásra a hívők. Reggel 5 órakor, búcsú szentmise után Don
Bosco tovább indult, hogy meglátogassa azokat a helyeket, ahol utódai munkálkodnak
és a fiatalokat segítik.
>> Gondolatok az estéről:
-
Talán, don Boscónak pontosan ez volt a célja.
Amellett, hogy őt ünnepeljük, szó legyen arról, hogy a gyerekek nagyon fontos
szerepet játszanak életünkben. Szeretetet hoznak a családba, őszinte szemeikben
a hit fénye is megcsillan, ha engedjük őket, hogy megismerjék Jézus tanításait.
Bosco atyánk, pedig egész életét fiainak adta, ahogyan most követői. Akik most
itt vannak köztünk. Adjunk hálát értük, hogy segítenek bennünket és nem engednek
el minket, hogy a gonosz legyőzzön bennünket. Együtt harcolunk, s most, hogy
elérkezett a találkozás ideje, adjunk hálát és mondjuk neki köszönetet. Kérjünk
tőle és higgyünk mosolyában.
-
Az ismerőst és az ismeretlent is behívta a
templomunkba. Lenyügőző és felemelő érzés, amikor azt látom, hogy Bosco atyánk
szava elért a Határontúlra is.
-
Megható volt látni, ahogyan a sok ember, azok is
akik minden hétvégén oda járnak, és azok akik talán most jártak először itt,
mindnyájan „kihasználták” ezt a csodás lehetőséget. Hiszen Don Bosco felkínálta
számunkra a találkozást, már csak rajtunk állt, hogy elfogadjuk-e.
-
Az idősek és fiatalok, családok együtt
imádkoztak, s szívünkben magukkal vitték a Szent mosolyát. Ez egy olyan forrás,
mely sosem apad el.
Bosco atyánk szavaira emlékezve idézeteket vihettek magukkal
a templomba látogatók.
Csány Péter atya külön felhívta figyelmünket egy nagyon szép
kis kártyára, melyen az állt, hogy – Mondtam érted egy imát – így buzdított
minket imára, hogy merjünk Bosco atyától kérni. Ezentúl még egy gyönyörű nagy
könyvbe is írhattunk, amelyet a szervezők magukkal visznek minden helyszínre,
hogy mindenkinek lehetősége lehessen néhány személyes sort bejegyezni.
Történelmet írunk ma, mert a ma az ami van. A mai nap a
létező, hisz a tegnap már történelem, s elmúlt. A Szép emlékek visszajárnak, s
a holnapra nyitott szívvel, új lehetőségeket várva az élettől, az apró csodákat
meglátva és hallva készüljünk.
Ez a második nap, ezzel együtt még 10 van hátra utunkból.
Várunk mindenkit a következő helyszíneken, Garantált a derű és jókedv! J
Mai napon Győrbe utazunk, majd Veszprémbe folytatjuk
utunkat.
Máris tettünk egy kis kitérőt, pontosabban útbaesett Csorna. Megálltunk egy kis időre a premontrei templomnál, s a szerzetesekkel elmondtunk egy imát. Mosolyt csalt az arcunkra, amikor azt láttuk, hogy az arra bicikliző és sétáló nénik megállnak és bekapcsolódnak az imába Boscó atyánk ereklyéje mellett.
Ismét gazdagodtunk szép emlékekkel, és így megyünk tovább Győrbe.
Kövessetek bennünket a Facebook-on is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése