Felkészülés

Egy nap amely megelőzi a többit.

A budapesti reggel sosem volt olyan hideg, csendes mint a vidéki. A város gyorsan ébred, sőt talán sosem alszik. 7 óra van, gyalogosok egymást taposva rohannak át a zebrán, hogy elérjék a következő villamost. Liza a bőröndjével és egyéb táskákkal felszerelkezve indult haza, hogy a hétvégét családjával töltse.
Első útja a szaléziak tartományfőnökségére vitte, szinte már hazajárt erre  helyre. Egy világos, csendes kis irodában letette batyuját, és körbenézett, hogy halad a munka.
 Mennyivel különbözőbb világ volt az ott bent, az irodában, mint kint az utcán. Ha az ember elesett talán még rá is léptek, s csak azt látta a földön ülve, ahogyan elrohan mellette a világ. 
Több projectet is szemügyre kellett vennie a hét utolsó napján. Mindig fontos számára, hogy a hetet precízen zárja le, így a következőn könnyedén felveheti ismét a tempót. Nem voltak félbehagyott munkák az asztalán, szerette mindig befejezni amit elkezdett.
Kevesebb mint egy hét volt hátra a nagy napig. Szinte minden szalézi kötődésű fiatal és idős egyaránt várta a 17-ét. Liza sokat gondolkodott rajta, hogy pontosan mit pakoljon majd be az amúgy is XXL-es méretekkel bíró bőröndjébe, hiszen a 9 napos túrára, csak a legfontosabb kellékek jöhetnek szóba. Igyekezett mindig elterelni a gondolatait erről, hiszen ez volt a legutolsó dolog amivel foglalkozhatott.
Tehát a program áttekintésével a következőkre jutott.
Minden helyszínen  elkészültek a programokkal, így nincs más hátra, mint jobban szemügyre venni azt a napot, amelyhez igen sok közük van. Ha a fiatalokra gondolunk, bizony ez lesz a legnagyobb esemény. Ahogy erre a szombati napra gondolt, egyből izgatottabb lett.
A gyerekekkel foglalkozó részt kapták feladatul, erre egy nemrégiben alakítottak egy munakcsoportot is az ország animátoraiból. Jó okkal küzdöttek azért, hogy a gyerekekhez is eljuthasson az ereklye, és végül nyertek. Gyorsan át is nézte az e-maileket, újakat írt a szervezőknek és hosszas beszélgetésekbe keveredett a már lerendezett ügyek kapcsán. Újra és újra átbeszélték, míg nem vált az egész világossá mindentag számára. Már előző este, azaz mához kéthétre pénteken, már ott lesznek Nagymaroson, az Ifjúsági találkozó helyszínén. A programba a helyszín megismerését írta, a feladatok átbeszélését és a kellékek leellenőrzését. Persze a személyes beszélgetések ideje is ez lesz, hogy mindenki rendben legyen a következő napra. Érezte, hogy kiemelkedően fontos nap lesz ez, de még nem sejtette a csapat egyik tagja sem, hogy valójában mekkora jelentőséggel bír majd.
A szórólapok nyomtatása és kiszórása megtörtént, rendkívül szerette ezt az őrületet, amely megelőzte egy-egy programjukat. Énekek-kották elküldve, új szóróanyag megérkezett, vele együtt karkötők, zászlók - vette számba és pipálta a listán szereplő pontokat. Úgy tűnt, már szinte minden elkészült a jövőheti induláshoz. Persze tudjuk, hogy az idő mindig tartogat számunkra meglepetést, de bízunk a gondviselésben, hogy kisegít bennünket a szorult helyzetből.
 Mai is egy hosszú nap volt, hiszen lassan mindent "az indulásra készen áll" állapotba kell helyezni. Így önmagát is. Sok feladata van még ezen a téren érezte, de halogatta... úgy tartotta, van ennél fontosabb is, mint, hogy a drága időt önmagára pazarolja. A hét lezárása következett így a nap végefelé, ami azt jelenti, hogy pontosan már csak három további munka nap áll rendelkezésükre, hogy teljesen felkészüljenek.
Minden egyre közelebbinek tűnt és annak ellenére, hogy érzései veszélyesen hullámoztak az út kapcsán, egyre izgatottabbá vált.
Liza nagyon várta a 17-ét, kíváncsi volt milyen meglepetéseket tartogat majd számukra ez az út. Vajon szorosabbra fűzi a munkacsoport tagjai közt a szálakat, vagy egy szemernyi idejük nem lesz arra, hogy egymásfelé forduljanak? Ki lesz az, aki először fárad el, és kidől majd a sorból...milyen rejtélyeket és veszélyeket hordozhat magában ez az út? És kin látszik majd először az öröm? Liza nagyon kíváncsi volt már, hogy lássa kit hogyan érint majd meg a rendalapító ereklyéjének érkezése. Ő is várakozott...